Fortunately, just a memory, already in greyscale. ;£
-
« Home
Pages
-
Categories
- Categories
-
Archives
I can’t accept the fact, but i have to do it. Right now everything went in a wrong way, if i can’t move forward, i will stay in forever. I used to do not care about stupid people… But i have stomach ache from them. I cry alone, sleep alone, live alone, is it still life? Or it’s just a monotone grey weekday.
Az sem szerencsés, de még mindig jobb, mintha legnagyobb csalódásokat kéne átvészelned. Csalódtam a világban, nem két srác miatt… nem holmi gyerek szerelmek miatt, felnőttem -egy kicsit-, és kibaszott nehéz újra értékelni mindent, és felérni azt hogy minek kell megfelelnem. Mik a felesleges értékek amikért nem érdemes küzdenem. Önmagamat a legnehezebb megismerni. Önmagamat keresve, saját énem csapdáiba esek, lelkem lélekvesztőjéből végtelennek érzem a kivezető utat. S azt sem tudom, kifele, vagy befele lenne érdemes indulnom. Végül belátom, azért végtelen ez az út, mert egy helyben állok. Néha előre lépek, majd visszakozom, van mikor hátra. Viszont érdekelne, mikor szelem át a mezsgyét, mikor ébredek rá az útra amit taposnom kéne. Írnom kéne? Fotóznom? Mi az mit nekem szántak? Vátesz szerepet magamra öltve gondolkodjak? S mindmáig tudom, belátom; hálás vagyok az égnek, hálás vagyok minden ősnek. Köszönöm hogy olyan lehettem amilyen vagyok, dicsérek minden napot, mely új lehetőségnek, egy újabb kósza gondolatnak ad esélyt. Bár gondolataim, ezred másodpercek a világ életében, azért mindvégig titkon remélem, hogy más életében éveket tesznek szebbé.
Ezentúl, csak nyomikkal leszek együtt!! – Jótékonykodom. –
Így, nem mondom hogy elég volt, de biztosan gyökeresen változtatni fogok, mert ezt nem vagyok hajlandó tovább csinálni…. Se az iskolában, se a családomban. Tudom hogy ez a Dunába való magyar társadalom azon élvezi ki kicsinyességét hogy egymással szórakozik, s ahol tud árt felebarátainak. De nem szeretnék ennek a részese lenni. Nem hiszem, hogy Én is ez lennék, hiszen ha ilyen lennék Én is kurva jól érezném magam ebben a közegben. ( Hozzáteszem, szerintem ez a közeg sem érzi jól magát alapvetően, de bízik abban hogy egy effajta magaviselettel legalább az egóját tudja táplálni. ) ( Ez a közeg akármi lehet az országon belül, nem kívánok semmit/senkit kiemelni. )
Csakhogy, ugyanúgy egy elkorcsosult társadalom lesz ez, amíg a társadalom mástól várja a változást, nem magától.
Társadalmi mókuskerék? A világ társadalmilag teljesen átrendeződött, végletek alakultak ki, aminek nem tudunk, és nem is kell határokat szabnunk. De biztosan jó ez nekünk? A történelem során folyamatosan váltakoztak korok, hol szabadon tivornyázott, hol egy diktátor egyeduralma alatt suttogott a nép. Biztosan folytatni akarjuk ezt a társadalmi mókuskereket? Ismételni, reprodukálni önmagunkat és a múltunkat? Hagyni félre vezetni, befolyásolni mindennapjainkat? Egy kitaposott ösvényen menni, ahelyett hogy bejárnánk az erdő legszebb, s egyben legnehezebben megközelíthető tisztásait? Lehetőségünk választani mindig van. A korlátokat át lehet lépni, a korlátoltságot leküzdeni. DE mindez elengedhetetlen önkritika nélkül. Nem gondolom hogy Én ebben kiemelkednék, nem gondolom bármiben is jobb lennék, de igenis belátom, be kell látnom hogy vagyok Én és vannak Ők, ők hogy cselekednek s én hogy cselekedem, párhuzamba állítani a kettőt, észrevenni mit hibázom, s mit hibáznak, felismernem a lehetetlent, átjárni az ismeretlent, s talán egy boldog jövő elé néznék mindnyájan. S vajon mögöttes tartalom nélküli szavakkal dobálóznék pusztán? Döntsd el Te. .
Az ego-n túl is létezik élet?
Az ezredforduló után vagyunk. Magyarországon s a világ fejlettebb részein tombol a demokrácia, szabadon versenyezhetünk – az életünkért – egymással. Bármit megtehetünk, míg más alkotmányos jogait nem sértjük. ( Sőt sérthetjük is, ha van elég arcunk hozzá, majd sajnálkozva tovább állunk; – Jaj, hát ki gondolta volna hogy egy gát képes átszakadni?!? – Nem célom, senkire – és semmire – utalni. ) Tehát megállapíthatjuk ebben az országban biztosan mindenre van lehetőségünk. Csak pofa, elég hosszú nyelv az alapfeltétel. „Büszke” vagyok rá, hogy egy olyan társadalomban élhetek, ahol a gyengét nem felkaroljuk, hanem eltiporjuk, ahol üres szavak mögé bújhatunk céltalanul s hazudva. Ahol hangoztatni kell a keveset, és titkolni a jót. Alapvető emberi értékek már mit sem érnek, vagy felveszed a népegyen-t, vagy kiállsz a sorból és nézed hogy mennek előre melletted.
Próbálhatunk egyesével világot megváltani, kísérletezhetünk devianciával felhívni saját egyéniségünkre, s egyedi véleményünkre a figyelmet – mivel másképp nem lehet, az embereknek „show” kell – . Az egyház is felfoghatatlan csodákkal nyer hívőket, az embereknek már nem elég a szép, nem elég a jó, gyönyörű és tökéletes kell. Végletekbe merülünk, ahelyett hogy beismernénk saját korlátainkat.
Végeredményben a nem éppen lineáris gondolatmenetem célja, összefogás nélkül nincs egység, egység nélkül nincs állam, s állam nélkül nincs ország. A továbbiakban is inkább mutogatunk egymásra, vagy képesek leszünk belátni hibáinkat, még talán más helyzetét is átgondolni.
.
Vége! 
Nem gondolom hogy negatìvan fogok visszaemlékezni erre a részre, de még a pozitìv értékeket is keresnem kell. Sosem tudtam elképzelni, hogy valòban vannak ilyen emberek. Nagyon jò dolog a Sex és New York, de nem a valòsàg volt, mindaddig mìg el nem hitte a sok single, hogy az élet ez. Mindig is voltak ilyen rétegek, de nem ez volt az àltalànos. A Skins is a valòs fiatalok egy kissebb szàzalékàt mutatja be. ( Szìvesen csinàlnék egy folyamat àbràt, a tùladagolàst szenvedett fiatalok szàmàval, a Skins elött és utàn. ) Többek között Én is tapasztalom, magamon és környezetemen egyarànt, hogy azòta mindenki màsként bulizik. Jò dolog. Szeretem. Ez a gond. Félek hogy elveszìtem a kontrolt.
Hihetetlen hogy ebben az évben mennyi minden történt velem. Leìrni sem tudom. S az utòbbi 3 nap?!? Nagyrésze szerencsére kiesett. ( Bàr nemtudom hogyan jelölt be egy fullos pasi fbookon… Hiszen nem emlékszem hogy akàrkinek megadtam volna nevem. Megkérdezni meg elég gàz lenne. A képeket visszanézni sem merem. / / / / a pasi nem magyar, ott él ahonnét most jövök. Bàr jòlesik hogy bejövök neki. Most imàdom a hajam. S megpròbàlok egy tiszta ùj életet kezdeni.
Aglifull and diszgàsztinhbìcs bye.
Már nem kell tettetni amit volt, hisz többet nem akarom, ez már csak a múlt.
Hihetetlen. Megbántott. De azóta sem hívott. Igazából nem érdekel, de mégiscsak jólesne, ha legalább ez őt zavarná.
Néha 13 éves szeretnék lenni, mikor még minden rendben ment. A művészetemnek éltem, nem a felületes local celebeknek. Élvezem. Bekell látnom nagyon tetszk. DE felemészt. Egyik részem haldoklik, míg a másik izzik.
Képtelen vagyok dönteni. Lehetlen valami biztosat felállítanom.
Itt a jövőhét… Velence, nem akarok menni. Részemről ennek a kapcsolatnak vége, nem tudom hogy lehetne hiszti nélkül, kellemesen eltölteni 3 napot. 2 hete nem keresett, vagyis keresett, de bár ne tette volna. Felhívott szombat este;
- Szia! Ma akkor mentek AlterEgoba?
- Igen.
- Mert lehet Én is lenézek a stábbal…
- Nah az jó, akkor ma találkozunk végre!
- … de majd valahogy, azt kéne, hogy Ők ne tudják meg hogy mi együtt vagyunk …
- Hogy mi?!?!
- Ne drámázz, majd elmondom. Semmi rosszra ne gondolj!
- Jólvan, CSÁÁÁ! Leraktam.
Bnőm: – Ki volt?
- Egy PARASZT…….!!!!!
– (Elemséltem) Úúúúúú, és TE NEM DOBTAD? NE LEGYÉL HÜLYE!!! Basszad ki azonnal…
Mindezek után party. Mire leértem nem voltam beszámítható állapotban. Igazából nem melékszem csak arra hogy találkoztam vele, nem tudom mit mondott… Csak azt hogy annyit mondtam erre hogy – KURVAJÓ… Szia. Otthagytam. Táncoltam, majd hazamentem…. 3-an jöttek csupán velem. Akkor jó ötletnek tűnt…. ( NEM TÖRTÉNT SEMMI ) Csak reggel, hazajöttek…. Asztalon csíkok…. Üvegek, poharak… Mindenhol kupi…. Mintha valami hatalmas buli lett volna…. Majdnem meg haltam mikor felébredtem és láttam hogy otthon vannak…. Olyan másnapos is régen voltam. Gyorsan összetakarítottam. Nem vették észre. Fel sem fogom hogyan….
Sohatöbbet. Egyre idősebb vagyok, de ezzel szemben egyre meggondolatlanabb. Nem baj, nem leptem meg senkit. Engem viszont az annál inkább, hogy akivel kavartam, így annyira fiatal volt hogy 20 percig csak huhogtam mikor megtudtam. Nem vagyok sokkal idősebb nála, de azért HÚÚÚ. Főleg ilyen fiatalon azért hihetetlen… Valami nagyon megfogott benne, rengeteget gondoltam rá. Miért akarom őt annyira? Majdnemhogy törvénybe ütközne, ha együttlennénk…. ( Én is csak pár hónapja vagyok büntethető korban. )
Hihetetlen. Valamiért nagyon kell, mindenkinek az kell amit nem kaphat meg. Ezentúl szerintem már engem senki sem fog.
Az 5-ös lista betelt. ( Fogadalmam 5 ebernél többel nem szerettem volna életem során kapcsolatot létesíteni. )
Remélem sokáig bírom.
. csók.
