Virágnak születve második rész

Sosem szólalt meg, mindig csendben szenvedett, viszont most hangot adott gondolatainak, üvöltött: -EMBEREK VAGYUNK?

Erre kereste a választ minden nap. Nem bántak vele sosem emberként. Akár az ápoló, akár az orvos, akár a társadalom, mindig éreztették kívülállóságát. Felületes kapcsolataiban, mindig tárgyként kezelték. Azokra is visszaemlékezett:

- Bár szerelmes lettem volna, de még az sem. Üres voltam, ki akartam tölteni az űrt. Olyan felesleges éretlen döntéseket hoztam folyton, nem tudom mi alapján s miért, elvakított a lehetőség, hogy végre talán valaki szeretni fog. Minden kapcsolatom felületes és középszerű volt. Kénytelen vagyok belátni nem a szerelemre születtem. Minden kapcsolatom mélyebbre és mélyebbre húzott, mind lelkileg, mind társadalmilag. Talán ezért is vagyok itt. Elvesztettem a barátaimat, egy szerelem miatt, azt a kevés embert is aki talán kiállt volna mellettem, mind elüldöztem. Megérte? Ez vagy Te: maga a gond, miattad történt mindez. Jobb is hogy elzárnak, ne fertőzd a világot a szennyel, amit minden egyes gondolatoddal okozol. –

A szeme sem mozgott, miközben önmagát átkozta. Nem volt újdonság, minden nap egy újabb önostorozással indult és fejeződött is be.

Virágnak születve Első rész

„András továbbra is ott ült ahol mindig azelőtt, a szoba egyetlen még penésztől nem szétmállott sarkában. Környezete nem változott, szembe vele az ágya, az ágy fölött az ablak, rozsdás vasráccsal kiegészülve. Gondolatai folyamatosan, mint milliónyi részecske az atommagban jártak körbe-körbe. Nem tudta miért van ott, nem értette miért mondják azt, hogy beteg. Visszaemlékezett mit ronthatott el:

- A szüleim küldtek ide? Sosem volt jó viszonyunk, mindig létezett egyfajta távolság. S mire vonatkoztatható vissza ez a távolságtartás? Nem tudom. Foghatnám a televízióra, tudjuk jól, egy sötét doboz, ami szétszakítja az emberi kapcsolatokat, s ugyanígy az internet, amennyire egyszerűsíti a kommunikációt, épp annyira degradálja is azt. Szükséges dolgok ezek, csak tudnunk kéne használni őket, ugyanígy a demokráciával sem tudunk normálisan élni, viszont az elnyomás sem menne kulturált keretek között. Emberek vagyunk, be kell látnunk minden percben, tanulnunk kell, fejlődnünk, nem megállni és ösztönlényként élni. Az életet nem ezért kapjuk. Hiszek egy felsőbb hatalomban, abban az egyben, ami minden egyetemes bölcsesség alapja. -

Ezt ismételgette: Emberek vagyunk, hiszek egy, emberek vagyunk, hiszek egy…