Így élsz meg dolgokat, így írsz és mégis úgy érzed, külsőségekről szól mindened?
Tegnap ezt a kérdést tették fel nekem. Őszintén keresem a választ, bár visszaolvasva találni rá utalásokat, viszont sehol nem írom le összefoglalva.
Alapvetően a világ szól a külsőségekről. S az én világom miért is szól erről?
Úgy hiszem nincs időm megismerni mindenkit, nincs energiám se megtudni valakinek a legbensőbb gondolatait. Így kénytelen vagyok ítélni a legkézzelfoghatóbb dolgok; hangszín, szemszín, hajszín, s ezek kombinációja alapján.
Az egyszerűbb utat választottam. Butaság lenne lekorlátozni szépségre, oly szubjektív.
Egyáltalán mi a szépség? Ki az aki jól néz ki? Ki határozza meg? Én jól nézek ki? És ha a többség azt állítja, miért érzem mégis az ellenkezőjét?
Idézet tőlem, magamnak :
,,Megőrülök, minden percem az evés vagy a nem evés körül forog. Ez maga az ördög.
Minden percem egy ítélet. Ítélet mások és magam felett. Pedig sosem kívántam ítélni s elítélni, ez jutott? Ezt kaptam? Így alakult? Nem! Minden másodpercünk egy ítélet. Képtelenek vagyunk valóban objektívek lenni.
A saját külsőm, hiúságom öl meg. Ez az Én ördögöm. Biztosan ez kell nekem? ‘ ‘
xo BDRB
